A Chihuahua származását illetően sok legenda született. Valahol azt írják, hogy Kínából származik, valahol azt, hogy Egyiptomból, valahol pedig, hogy amerikai. Igazság szerint én is sokáig azt hittem, hogy Egyiptomból származnak a kutyám ősei. Állítólag a chihuahua indián származású. Mikor az ősindiánok 40 ezer évvel ezelőtt bevándoroltak Amerikába, terrierszerű kutyát vittek magukkal. Az észak-amerikaiak pedig első csivaváikat Mexikóból vették, amelyeket a bennszülöttek “chihuahuenos”-nak hívtak. Ezért úgy is tartják, hogy Mexikóból származnak.

A csivavákat rövid- és hosszúszőrű változatban tenyésztik.

Mivel a csivavák terriertől származnak, nagyon harciasak és a saját területüket mindig megvédik.

A csivavák egy embert fogadnak el gazdájuknak, a többi embert a családban falkatársaiknak tekintik. Az idegeneket természetesen nem szeretik, ha vendég jön, próbálják megvédeni a területet. Meg kell tanítani a kutyának, ha jön valaki, rászólunk, hogy ne ugasson és semmiképpen sem harapjon. Ha nem tudjuk neki megtanítani a fenti dolgokat, akkor kutyaiskolába is lehet járni vele, ahol megoldják ezt a problémát.

Ami nagyon fontos, ha egy csivava megszeret valakit, az egy egész életre szól, nagy szíve van és a szeretetét ki is tudja mutatni. Olyan ember, aki nem tud foglalkozni a kutyájával és nagyon ritkán van otthon, inkább ne vegyen csivavát. Egy csivavának fontos, hogy foglalkozzanak vele és játsszanak, az is jó, ha veszünk neki egy társat. Arról nem is beszélve, hogy nagyon okosak és intelligensek, nagyon jól tudják, mit csinálhatnak és mit nem. Igy könnyen taníthatóak. Bárhova magunkkal vihetjük, befér egy kis táskába, és ha jól meg van nevelve, sehol nincs vele gond. Nem értem, hogy miért nem lehet bevinni őket az üzletekbe (nyugaton elég sok országban

majdnem minden üzlet megengedi ezt), mert akár az is előfordulhat, hogy sokkal tisztábbak és csendesebbek egyes embereknél… Ami még jó, hogy nagyon keveset esznek, de nem mindent, gondosan oda kell figyelni, mit adunk neki enni. Mindenféle csemegét és finomságot is szeretnek, amiből nem szabad nekik sokat adni, el ne hízzanak.

(Forrás: Nerpel Andrea: A csivava című könyve)